Nagy Ervin filozófus

A szélsőséges gender ideológiáról

Megtanulhattuk volna már, hogy a „jog”-gal, lehet élni és persze visszaélni! Egy szabadságjogot lehet támogatni, de lehet a közösség értékei ellen szélsőségesen hajszolni. És valahogy mindig akadt effajta hangos kisebbség. Akik számára a szabadság sosem volt valós emberi érték, inkább volt a szélsőséges lelkük megnyilvánulásainak védőbástyája, azaz szabadosság csupán. Önigazolás, hogy a másság – többlet, érték és követendő példa. Nem tisztelve se Istent, se embert, se hazát.  Így vannak ezzel a gender „szélsőséges ideológusai” is.

A gender kutatások egyik oldala: a női és férfi szerepek megváltozásának feltárása és a nők hátrányos helyzetének megszüntetése. A gyerekvállaló nő lemarad. A gyengébb nemet, sokszor tényleg gyengébbként kezeljük. Ezen lehet és kell is változtatni. Azt a gender ideológiát, mely él a joggal, azaz célja, hogy egyenlő legyen a társadalomban mindkét „nem” - nevezem „szelíd” változatnak. De amikor talaját veszti az ember és csupán az egyén szabadsága az egyetlen érték és maga körül minden kívülálló hatalmat, közösséget és Istent tagad, akkor az elmélet átlendül, szélsőségbe torkol. Megjelenik a hangos, semmivel és végső soron a mindennel szembenéző „bátor” kisebbség, aki visszaél a joggal és elsöpör minden közösséget és hagyományos értéket. Őket nevezem kissé önkényesen, de magyarázhatón „szélsőséges gender” ideológusoknak. Szerintük nőnek vagy férfinak születünk, de az, hogy férfiak, vagy nők leszünk azt a társadalmi szerepünk dönti el. Sőt az ideológia szerint szabadságjogunkban áll, hogy eldöntsük, hogy férfiak, vagy nők legyünk. Zavartak vagyunk mi szemlélődök is. Keveset tudunk erről az egészről, gyanakszunk, vitázunk, sokszor féljük, majd a keresztény szociológusaink (Kopp Mária) megnyugtatnak minket: csak az egyenjogúságról van szó. De olybá tűnik mostanság, hogy a szélsőséges kisebbség kerekedik felül.

XVI. Benedek pápa is róluk szólt 2008-ban: "Az egyháznak védelmeznie kell az embert az emberi természet leromolásával szemben.... Kötelessége, hogy az emberről, mint férfiről és nőről beszéljen, és megkövetelje a teremtés eme rendjének tiszteletben tartását... Amit napjainkban a "Gender" fogalma alatt sokfelé értenek, az lényegében az ember kiszakítását célozza a teremtés a Teremtő rendjéből. Az ember maga akarja megalkotni önmagát, és saját lényét maga kívánja meghatározni. De így az igazság ellen, a teremtés szelleme ellen fordul..."

A megértés érdekében tegyünk egy rövid filozófiai kitérőt! Az európai ember az ismert gondolkodás kezdetén, mikor önmagára teszi fel a végső kérdést, akkor a világegészből, majd Istentől származtatja önmagát. A több ezer éves nyugati gondolkodás az embert mindig valamilyen egészben, vagy egésztől származtatja. (Megjegyzem keleten is) Ha ki is ragadja a természetből, ha el is rugaszkodik az Istentől, ha hübrisz bűnébe is esik, akkor is Isten és a természet viszonyában definiálja önmagát. Az éles törés Nietzsche „isten meghalt” mondatával és a diagnózisával – miszerint mi öltük meg Istent – veszi kezdetét. A XX. századra az ember önértelmezése kegyetlenül az individuum rabja lesz. Az egzisztencializmus szerint az ember csak az individuum „tól-től” tartó életében értelmezhető. Belevetve a semmibe. Minden ami vagyunk, nem önmagában van, hanem önmagáért. Vonzó eszme a szabadság rabjainak. De egyben nagyon veszélyes is. A semmivel szembenéző egyén, aki az, amivé a döntései és cselekvései által válik, valójában szorong. Elidegenedik az Istentől, a Kozmosztól, a természettől, a másik embertől és legvégül önmagától is. Az európai ember a XX. században úgy ébred, akár Kafka alakja, Gregor Samsa, aki féreggé változva kel fel reggel. A civilizációs betegségeknek nevezett lelki nyavalyáink táptalaja ez az egzisztencialista „válság”. Hasonlattal élve, a semmivel bátran szembenéző, a szabadságot végsőkig vállaló egzisztencialista hős, egy térkép nélküli világcsavargó. Az eltévedt vándor számára minden szabadság egy új utat egy új lehetőséget kínál. De térkép nélkül újra és újra eltéved. Ez történik ma a gender ideológiával kapcsolatban is, amikor az egyenjogúság követhető elvéből eljutnak az értékek nélküli, végtelen egyéni szabadságjogként értelmezett szexualitás fogalmáig, ami fittyet hány a családra és minden más közösségre.

Ez az értelmezés került az ideológia központjába,1995-ben, az ENSZ pekingi nőkonferenciáján. A „szélsőségesek” - a homoszexuálisak, biszexuálisok, transzszexuálisok elismeréséért, egyenrangúságáért szálltak síkra, szembehelyezkedve a hagyományos családmodellel, a férfi és nő lelki és testi közösségével. Később már azt állították, hogy az ember semlegesnek születik, de szabadnak, így a társadalom nem erőltethet rá semmiféle nemi szerepet. Tehát ideális az, hogyha az individuum úgy cseperedik fel, hogy nem erőltetnek rá semmilyen nemi sztereotípiát, majd eldönti szépen a személyiségfejlődése során, hogy melyik nemhez vonzódik. Mennyi hazugság hangzott már el és vezetett diadalra keveseket a többséggel szemben a semlegesség jelszava alatt!

Az Európai Unió pedig e szélsőséges irányelv mellé állt. 2006-ban, majd 2008-ban az Európai Parlament nyilatkozatot fogadott el a „homofób” megnyilvánulások ellen, illetve a nemi sztereotípiák eltörléséért. Mindezek mellett anyagilag támogatni kezdte a semleges nemiséget és a homoszexualitás felvilágosítást felvállaló oktatást és kultúrát. A Progress Program keretein belül támogatja egyrészről a nők esélyegyenlőségét, amely a gender ideológia szelíd változata, másrészről pedig a homoszexuális kapcsolatok egyenlő társadalmi elbírálását. Értsd ezen a nemiség semleges oktatási programját, illetve a homoszexuálisok házassági és gyermekvállalási jogait is. Ez pedig már a gender vad, szélsőséges értelmezése. Az egyén szabadságának abszolutizálása a közösségi értékek és érdekek ellen.

Ebbe a trendbe illeszkedett be Magyarország is, mikor a Parlament 2009-ben megszavazta a bejegyzett élettársi kapcsolatról szóló törvényt, ami már kiterjed a homoszexuálisokra is. És ezt a szélsőséges gender ideológiát követte a volt szociálliberális kormányunk is, mikor 2010-re beemelte a következő szöveget az Óvodai nevelés alapprogramjába: „az óvodai nevelés gyermekközpontú, befogadó, ennek megfelelően a gyermeki személyiség kibontakoztatására törekszik, biztosítva minden gyermek számára az egyenlő hozzáférést tudatosan kerüli a nemi sztereotípiák erősítését, elősegíti a nemek társadalmi egyenlőségével kapcsolatos előítéletek lebontását” Megjegyzem a mostani kormány azóta törölte ezt a mondatot. De a szélsőséges gender ideológia ennek ellenére is terjeszkedik a kultúrában, az oktatásban és a legtöbbet fogyasztott média nyilvánosságban is

De családromboló hatása mellett rejlik egy-két apró önellentmondás a szélsőséges gender ideológia bensőjében is. Így nemcsak kívülről, hanem logikájában is kétségbevonható. Ugyanis egyrészről azt állítják, hogy az ember nemileg semleges lénynek születik, majd szabadságában áll eldönteni azt, hogy melyik nemi szerepet vállalja, melyik nemhez vonzódik. Máskor a homoszexualitást azzal védik, hogy velünk született hajlamnak tartják. Egyenlőre nincs kellő bizonyíték sem arra, hogy tisztán szocializált, vagy tisztán genetikai alapú a homoszexuális vonzódás, mindenesetre a „szélsőséges genderisták” az utóbbival magyarázzák, mert számukra így természetes. De ha egymás mellé tesszük e két állítást, látszik az inkonzisztencia. Ugyanis nem lehet egyszerre semlegesnek születni és homoszexuálisnak. Vagy feltételezzük azt, hogy homoszexuálisnak természetes születni, nőnek, vagy férfinak heteroszexuális vonzalommal pedig nem? Badarság. Valójában elválasztják a születési nemiséget és a nemi vonzódást. Pedig nőnek születni magába hordja a férfihoz, férfinak születni pedig a nőhöz való természetes vonzódást. A homoszexualitás pedig ha születési, ha társadalmi oka van, igenis a nemiség felcserélésével is jár.

Megkülönböztetendő tehát a női egyenjogúságért síkra szálló szelídektől, a szélsőséges gender ideológia. Az előbbi él az utóbbi visszaél a joggal. Beszélni pedig azért kell róla, mert jelen állapotok szerint a szélsőségesek álltak az ideológia élére. Én pedig maradok József Attilánál, aki ugyan a fasizmussal szemben írja a következő sorokat, de nagyon találóan állíthatjuk ma szembe a szélsőségesekkel is:

„s mi borzadozva kérdezzük, mi lesz még,
honnan uszulnak ránk uj ordas eszmék,
fő-e uj méreg, mely közénk hatol -
meddig lesz hely, hol fölolvashatol?...
Arról van szó, ha te szólsz, ne lohadjunk,
de mi férfiak férfiak maradjunk
és nők a nők - szabadok, kedvesek
- s mind ember, mert az egyre kevesebb...”

Dunakeszi, 2011. január

Rövid diagnózis a fogyasztói társadalomról

„Nem az szegény, akinek csak kevese van, hanem aki többre vágyik” – írja egyik levelében Luciliusnak, kitalált ifjú barátjának, Seneca, az ókori Róma bölcse. A szegénységből eredő boldogtalanságunk legfőbb oka, hogy többre vágyunk, mint amink van. Nem elég a szükséges, majd az elégséges, hanem fölösleges pompára, testi kényelemre, használhatatlan tárgyak sokaságára sóvárgunk. Többet akarunk, így állandó szükséget szenvedünk. Mily aktuális lett ma Seneca! Körbetekintve megállapíthatná, hogy a nyugati típusú fogyasztói társadalmakban, így Magyarországon is, globális méretű szegénység és boldogtalanság uralkodik.

A fogyasztói társadalom alapja a fogyasztói igény fenntartása. Az az igény, amely az állandóan megújuló luxusra, kényelemre, testi izgalmat ígérő tárgyak megvételére sarkall. A lényege, hogy egyre csak többre vágyik. Ez mozgatja az embereket, ez tartja dinamizmusban a társadalmat. Ez pedig a mögötte húzódó tőke, a globális pénzügyi folyamatok érdeke. Nem összeesküvés elmélet ez, csupán a liberális gazdasági érdekfolyamatok logikája. Költőien szólva a globális tőke zsarnoksága. Kevesen, de talán senki sem mentes ettől a belénk szocializált fogyasztói igénytől, ami alapvetően az emberi akarás ösztönére hajaz.

A legnagyobb tragédiánk, hogy a szerzési vágyunk csupán materiális dolgokra irányul. A szellemi értékek kipusztulófélben vannak.  A fogyasztói társadalom is alapvetően egy olyan hitehagyott,  „nietzschei, Isten nélküli” közösségben születhetett meg és virágozhatott fel, ahol nincs közösséget formáló és összetartó értékrendszer. Van helyette viszont egy vonzó, de hamis anyagai világ, melyből mind többet kell megszereznünk.

A lelki békénket, sőt a boldogságunkat is attól tesszük függővé, hogy körülvesznek e minket azok a bizonyos vágyott tárgyak. Kivetítjük érzelmeinket a matériára: ha megszerezzük azt, pillanatnyi boldogságot érzünk. De a hangsúly a pillanaton van, nem a boldogságon. Mert mindjárt a szerzés után egy új impulzust kapunk, egy új, másik tárgy megszerzésének vágyát. Ez egy végtelen regresszió, egy végtelen módon körbeforgó és megújuló boldogtalanság.

Az egyik diákom mesélte a következő történetet. Kinézett egy plazma tévét a hipermarketben. Egy hónapig csodálta. Minden vásárláskor elidőzött egy kicsit mellette. Nézte és álmodozott. Elképzelte a nappaliban. Lelki szemei előtt látta benne az aktuális esti filmet. Milyen nagy, milyen hangos és milyen látványos! Volt otthon egy tévéje, nem is volt túl régi, nem is volt túl rossz. De az a plazma tévé... Ahhoz más nem volt fogható! Az egyik nap, amikor a szokásos bevásárló útján járt, arra lett figyelmes, hogy az áhított tévé pár ezer forinttal le van értékelve. Számolgatott, gondolkodott. Egyedül él, nincs kivel megbeszélnie, csak önmagával. Döntött. Rohant is a hitelosztályra, mert annyi pénze azért nem volt. Annak rendje és módja szerint megvette. Egy szó mint száz, egy héten belül a nappalijában gyönyörködhetett a készüléken. A következő héten megfájdult a szeme. Rájött, hogy túl nagy a képernyő és túl kicsi hozzá a nappali. Még azon a hétvégén szólt a szomszéd, hogy zavarja az esti hangos tévézés átszűrődő zaja. Jól össze is vesztek ezen. Alig telt el egy hónap, vörös szemekkel, haragvó szomszédokkal a nyakán, már nem is érezte olyan klassz találmánynak a plazma tévét. De hát vissza már nem vihette. Két hónapra rá már el merte mondani a barátainak, hogy kicsit meg is bánta az egészet. Amikor ezt a történetet mesélte nekem, a filozófia óra utáni szünetben (Epiktétoszról volt szó), akkor elmondta őszintén azt is, hogy most egy új házimozival szemez a hipermarketben, de nagyon bizonytalan. Pedig úgy érzi nagyon kell neki, vágyik rá, egyszerűen nem tud szabadulni a szükségtől. Ráadásul látott egy új plazma tévét is, mely egy kicsit újabb típus, jobb felbontású és talán jobban mutatna a nappalijában. Szóval gondolkodik a dolgon. Azóta eltelt két év, egyedül él ma is, nem tudom, hogy végül megvette e valamelyiket.

Magyarországon, a rendszerváltás óta és az abban rejlő folyamatok okaként is, talán erősebb ez a fajta szegénység, mint nyugaton. Ránk szakadt a fogyasztás lehetősége. Látjuk, hogy mi van kitalálva a test kényeztetésére, élvezetére és feldíszítésére, miközben közel sem tudunk belőle annyit megkapni, mint az átlag nyugati polgár. A reklámok, a hipermarketek polcai, a körülöttünk lévő megszerezhetetlen dologi világ, új és új élvezetekkel kecsegtet, miközben megvenni csak keveset, vagy egyáltalán nem tudunk belőle. Ráadásul minden szerzés után új és új impulzusokat kapunk a körülöttünk lévő világból, melyek új és új kielégítetlen vágyakat citálnak magukkal. A megszerzett javak pedig az elvesztés rémével „ajándékoznak” meg minket. Folyamatosan akarunk és félünk. Boldogtalanok vagyunk!

Nekünk itt, Magyarországon kell megtalálnunk azokat az értékeket, melyek felülemelkednek a múlandó anyagi világon, melyek egy egész élet iránytűi lehetnek és melyek követése tartós boldogság megéléshez vezethet minket. Ezeket az értékeket alapvetően és talán könnyebben is, egy közösség közvetítő erején keresztül kaphatjuk meg. Nem mindenkinek elég önmaga, nem élhetünk Buddhaként, vagy Senecaként! A hosszúra nyúló európai szellemi történet elbátortalanított minket. Kell egy közösség mindenkinek! Egy közösség, amely a helyes életvezetéshez szükséges értékeket közvetíti. Javaslatom szerint az első ilyen lehetne a család, majd következhet a nemzet és végül meg kell erősíteni a keresztény közösségeket is.

Három olyan pillére a jól működő társadalomnak, mely biztonságot nyújthat a személyiségnek ebben a lelkileg kiüresedett, „homo homini lupus”-szerű veszélyes anyagi világban. Aki ma hatalomra kerül és társadalomformáló, illetve építő politikára készül, annak ezt a három közösséget kell megerősítenie, a politikai eszköztár minden lehetséges elemével. Ezen kell munkálkodnia, ha ki akarja húzni az embereket a fogyasztói társadalom csapdájából. Állítom, ki kell őket húzni, mert a mindenkori kormány egy generáción belül biztos hogy nem tud annyi javadalmat biztosítani, ami kiegyensúlyozná az Európából beáramló lehetőségekre épülő igényt, a valós megszerzett anyagi javakkal. Ez pedig feszültséget fog okozni mindig és persze ellenszenvet szül a mindenkori kormány iránt. Mert ugye minálunk „kádár népének országában”, ha elromlik a tévém, arról is a kormány tehet. Kiváltképp ha kétharmados többséggel kormányoz.

A politikának ma értéket kell adnia a népnek. Követendő magatartásmintát szocializálni, olyan közösségeket építeni és megerősíteni, melyben lehet hinni, melyért érdemes dolgozni. A család és a nemzet lelki megerősödése célja kell hogy legyen a politikának, mert a lokálpatriotizmus igenis képes iránytűként szolgálni az emberek számára. Egy olyan élet megélése felé, melyet nemcsak az önző fogyasztói magatartás jellemez. Mert az zsákutca számunkra. Az ilyen politika viszont nem négy évre szól és államférfiak kellenek hozzá. A szó nemes és klasszikus értelmében. A lecke fel van hát adva!

Az ókori sztoicizmus újraértelmezése gyógyír lehet a boldogtalanságunkra. Meg kell találnunk azokat a boldogság csírákat, melyek az ember szellemi szférájában növekednek. A fogyasztói társadalom vallása, a matéria bálványimádása csupa-csupa szenvedést tartogat számunkra. Ha nem tudunk értékekben hinni, csak az anyagban, akkor nem leszünk soha boldogok. Az értékeket pedig a család, a haza és a Kereszténység közvetítheti. Emlékezzünk Senecára, mert boldogtalan az, ki szegény, s szegény az, ki többre vágyik, mint amije van. „Mind, aki biztonságos életet akar közületek élni, amennyire lehetséges, kerülje a léppel bevont javakat, még másért is csalódunk bennük nagy nyomorultul; azt hisszük: birtokunkban vannak, s mi ragadtunk beléjük.” 

(A Seneca idézetek Kurcz Ágnes fordításai)

Dunakeszi, 2010. április

Ingyen honlap és ingyen honlap között óriási különbségek vannak, íme a második: ingyen honlap

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat